The broken heart - Hunhan

Az utcán sétált. Lépései egyre nehezedtek, attól a fájdalomtól, ami a szívében volt. Luhan fájdalmat érzett a mellkasában; olyan érzése volt mintha a szívét már kitépték volna. Nem tudta mi volt a baj, nem tudta mi történt. Az elmondottakból vagy történtekből sem akarta felfogni azt, ami megtörtént vele.

„- Elmegyek” – mondta – „nem tudok veled lenni többet.”

Ez volt minden amit Luhan a végén mondott. Eltolta magától és azt is, ahogyan sok-sok éven át törődött vele.

Tudta, hogy ennek a kapcsolatnak a vége vészesen közel volt. De amikor ez bekövetkezett, amikor rájött mit tett, rettenetesen fájt neki.

Luhan fáradt volt. Unta már azt a játékot, amit minden nap véghezvittek, azt a rengeteg édes kis semmiségeket, amiket minden este suttogtak egymásnak. Ezekből már semmi sem maradt.

Lelkileg már fáradt volt, de a hazugság ébren várta. Minden szeretetét neki adta, de már soha nem fogja azt visszakapni.

I can fake a smile

Tudok hamisan mosolyogni

I can force a laugh

Tudok erőltetetten nevetni

I can dance and play the part

Meg tudom játszani magam

If that's what you ask

Ha ezt kéred

Give you all I am

Mindenemet odaadom

Fáradt volt ehhez az egészhez, és oly módon mélyen mégis boldog volt, hogy vége van. Nincs több magányos éjszaka, nincs több hallgatózás, nem fogja már más illatát érezni a párján, akit ő szívből szeretett. Nincs több… nincs több ilyen. Ő most szabad.

Szabad volt bármit csinálhatott, amit szeretett volna. Így sétált az utcán és kereste azt a helyet ahol tudta, hogy sok mindenki van.  Egy hely, ahol elpazarolhatja az idejét, és talán felejthet. Mindent elfelejteni.

Az volt az a hely ahova járt a barátaival mielőtt lett volna valakije. Ez a valaki Kai volt. De ő most már nem volt ott. Nem volt ott, hogy korlátozza őt. Korlátozza Kai, aki már nem követte sehová. Ezek már nem léteztek, csak Luhan volt.

Már mind eltűntek.

Ő megcsalta. Luhan tudta, mikor éjszakánkén jött haza későn, és nem kapott jóéjt csókot, mint általában. Luhan tudta, de tartotta a száját remélve, hogy az öt éve tartó kapcsolatot ez nem fogja tönkre tenni. De tévedett. Nem volt elég erős.

Nap-nap után csak várt, várt sokáig éjszakánként. Várta Kai-t, hogy jöjjön haza. De most rájött, hogy mindhiába. Türelmesen várta, hogy majd megváltozik, de Kai nem változott. És a türelme jutalma csak az lett, hogy a szíve kettéhasadt, ami olyan volt mintha halott lenne.

But I'm only human

De csak ember vagyok

And I bleed when I fall down

És vérzem, mikor elesem

I'm only human

Csak ember vagyok

And I crash and I break down

Zuhanok és megtörök

Your words in my head, knives in my heart

A szavaid a fejemben vannak, késeid a szívemben

You build me up and then I fall apart

Te építesz fel, aztán szétzuhanok

'Cause I'm only human

Mert csak ember vagyok

Luhan sétált arra a helyre ahol tudta, hogy nyugalom lesz. A hely ahol tudott inni bánatból, és táncolni hátha felejt majd.

Sétált a bárban, és leült az egyik székre. Rendelt magának egy italt és legurította egyszerre. Intett a csaposnak, hogy még egyet kér, közben végig nézett a tömegen.

Izzadt testek, részeg emberek egymáshoz dörgölőztek a táncparketten. Villogó fények borították be azt a helyet, alig lehetett látni ki kivel van. Viszont azt látta a maguk alkotott porfelhőn át, mennyire boldogok.

Ekkor Luhan meglátta Őt. Sima, sápadt bőr, ezüst, fehér haj, arccsontja mindkét oldalán tökéletes volt. Magas, nagyon magas volt. Kabátja fekete volt és a hosszú lábait feszes farmer fonta körbe.

Az ezüsthajú idegen egyenesen Luhanra nézett, az ő sötét szemével a burkolt ében fekete szempillái alól. A tekintete olyan mély volt, hogy Luhan beleborzongott.

Ült, nézte az idegent, és ő nézett vissza azokkal a csodálatos szemekkel; egy csipetnyi mosoly jelent meg az ajkán, hívta… hívta őt…

Luhan felállt a helyéről és elindult, nem látott semmit csak az ezüsthajú idegent. Az izzadt testek és egymáshoz simuló emberek, a színes fények és a zene mind elhalványult.

Az idegen ott állt, az egyik kezében egy ital a másik keze a zsebében volt, a falnak támaszkodva várta őt a túlsó sarokban.

I can turn it on

Be tudom kapcsolni

Be a good machine

Jó gép tudok lenni

I can hold the weight of worlds

Tudom tartani a világok súlyát

If that's what you need

Ha ez kell neked

Be your everything

Mindened leszek

Luhan odament.

Nem tudott megállni. Nem akart megállni.

Ott állt az ezüsthajú előtt. Lehajolt és Luhan fülébe suttogott, a hang olyan volt mint az olvasztott csokoládé, meleg és édes.

- Akarsz táncolni?

Luhan nem csinált semmit, csak bólintott és vezette a táncparkettre.

Puha kezek simították végig Luhan oldalát egészen a derekáig. Kezei még lógtak, majd a sajátjait az idegen széles vállaira tette.

Elkezdtek táncolni a zenére, imbolyogtak jobbra-balra, ahogy közelebb léptek egymáshoz. Egyre közelebb és közelebb, míg csak testüket beborító ruha választotta el őket egymástól. Olyan közel, hogy Luhan érezte az ezüsthajú idegen leheletét a nyakán, meleg és nedves volt.

Melege lett, így a feszültsége is oldódott.

Lágyabb zene szólt, ez alatt ő hozzá dörgölőzött. Egy édes csókot nyomott Luhan nyakára; aztán nedves csókokkal borította be végig a kulcscsontját, és ártatlanul helyezte a kezét a csípőjére, amit elkezdett délebbre csúsztatni.

Közelebb és közelebb kerültek, melegebb és melegebb lett a levegő, táncoltak, és megcsókolta.

Luhan érezte a még ismeretlen hőt. Felnézett és a fények megvilágították az arcát, a haja ezüsten csillogott.

Luhan érezte, ahogy az idegen ajkak bejárják a nyakát és a száját. Érezte, ahogy a másik nyelve csúszik a szájába, közben egy kéz simogatta a derekát.

A szemek, a mogyoróbarna szemek belefúródtak Luhan szemeibe, a gerincén végig futott egy jól eső borzongás. Az idegen szemében látszott a vágy, a vágy és még sok más. A szeme többet mondott, mint a szája, amelyekkel ismét Luhan nyakát csókolgatta.

Luhan ajkai szétnyíltak.

– Neved… mi a neved? Én Luhan vagyok – lehelte és kipirult a hőségtől.

Az idegen elvigyorodott és nézett egyenesen a szemébe.

– Sehun…a nevem Sehun.

Sehun arcán maradt a mosoly, ahogy lehajolt Luhan arcához.

– Én soha nem kértem… de örülök, hogy elmondtad a neved. Ne feledd az enyém, mert ez lesz, amit nyögni fogsz egész este.

Luhan elpirult. Soha nem érzett ilyet, de még hiányos volt. Többet akart, sokkal többet. Luhan hajolt, kereste a másik száját, próbálkozott azzal, amit akart… felejteni. Érezni akarta a melegségét, hogy megérintse a bőrét. Ízlelje az ajkát.

Úgy tűnik, látja ezt…

- Gyere.

Felnézett kábultan és értetlenül.

- Gyere velem – Sehun ismételte akaratlanul is mosolyogva.

Luhan nem szólt semmit, és követte őt. Távolodtak a tömegtől, távol a fájdalomtól, távol mindentől.

I can do it

Meg tudom csinálni

I can do it

Meg tudom csinálni

I'll get through it

Túl leszek rajta

Luhan követte Sehunt habozás nélkül. Bevezette egy liftbe, egy nagy szállodában. Ez túl díszes volt, bézs és krémszínű volt minden, de Luhan nem volt benne biztos, mert az egyetlen fény, amely volt, az kívülről jött. Faltól falig üveg volt, amely a szoba egyik falát fedte így csodálatos kilátás nyílt a városra. Luhan odament, kinézett, és látta, hogy rengeteg fény díszíti a várost. Gyönyörű volt.

Hallotta, ahogy a ruha esik a földre, ezért megfordult és megpillantotta Sehun dzsekijét a földön egy kupacban.

Luhan odament hozzá, a keze összefonódott Sehun nyaka körül és vett egy mély lélegzetet. Az illata ismerős volt, de nem tudta hová tenni. Tiszta szappan, arcszesz és még valami, ami rá fogja emlékeztetni.

Ahogy felemelkedett Luhan közre fogta Sehun tökéletes derekát, és megcsókolta, szinte már vadul. Szüksége volt rá, kívánta, türelmetlen volt. Átvitte a szobán és neki támasztotta az üvegnek miközben továbbra is ostromolta a száját. Puhán majd durván csókolta, amitől Luhan nyög.

Keze elindult lefelé Sehun válláról, hogy levegye róla a pólót, majd látta a fehér mellkasát és csodálva nézte lapos, izmos hasát, végigsimított, rajta amin az ujjai hullámoztak, erre megborzongott, mint minden alkalommal, ahogy Luhan végig futott ujjaival a gerincén.

Csak a kinti fénytől látták egymást. Nem tudta megnézni rendesen az éles, hibátlan jellemzőit Sehunnak.

Levetkőztette Luhant, a ruhák már a földön feküdtek tehetetlenül.

Csókokat hintett a kisebb meztelen testére, közben élvezte a lágy zihálását és reszketést, ezért folytatta tevékenységét.

A nyelvük táncot jártak, ajkuk nem hagyták egymást, simogatták egymás kis porcikáját.

Luhan elszakadt lihegve, kipirult; csupasz háta ragadt az üveghez, a lába még mindig Sehun dereka körül volt, közben ágyékát hozzá dörgölte.

Sehun nadrágja nem nyúlt, túl szűk volt már. Ajka vörös volt és duzzadt. Ezüst haja kócos volt és csillogott.

Luhan közelebb hajol hozzá és azt suttogta.

- Több… többre van szükségem. Felejtess velem… mindent, el akarom felejteni őt és a fájdalmam…még a nevemet is.

But I'm only human

De csak ember vagyok

And I bleed when I fall down

És vérzem, mikor elesem

I'm only human

Csak ember vagyok

And I crash and I break down

Zuhanok és megtörök

Your words in my head, knives in my heart

A szavaid a fejemben vannak, késeid a szívemben

You build me up and then I fall apart

Te építesz fel, aztán szétzuhanok

'Cause I'm only human

Mert csak ember vagyok

Sehun nem kérdezte ki volt az, akit Luhan el akart felejteni; soha nem kérdezte, hogy miért akar felejteni. Ő csak hümmögött válaszul és hajolt, hogy végig csókolja Luhan nyakát, aztán a kulcscsontját és végig a szegycsont alatt a hasát. Csókolta, néhol harapdálta, majd Luhan tagja előtt megállt, ráfújt párszor. A kisebb már szenvedett alatta, fájt, már-már sírt.

- Annyira nedves – Sehun ajkai szétnyíltak, majd lehajtotta a fejét és bevette az egészet.

Luhan lágyan sikított és ráharapott az egyik kezére, hogy megpróbálja elfojtani a nyögéseket. Lecsúszott a sima üvegen, maga mögött hagyva a verejték nyomait.

Sehun elhúzódott, ezért Luhan nyöszörgött, elvette kezét a szája elől.

- Vedd ezt el, hallani akarlak.

Így is volt. Nyögött és sikoltozott, amikor kielégült Sehun szájába. Mindet lenyelte, majd rátapadt Luhan rózsaszín ajkaira ismét. Luhan kóstolta magát Sehun nyelvén keresztül.

- Sehun… Sehun kérlek…

- Igen?

- Vigyél.

Luhan az üveg felé fordult. Látta a tükörképét, arca kipirult, ajka rózsaszín és duzzadt. Érezte, hogy Sehun hosszú ujja elindult benne, gondolta, hogy türelmetlen.

- Felejtess velem – ezek voltak az utolsó szavak, amik elhagyták a száját. Sehun gyors volt, de nem fájdalommentes.

Luhan felnyögött. A fájdalom és az öröm keveredett, ez bódította őt.

I'm only human

Csak ember vagyok

I'm only human

Csak ember vagyok

Just a little human

Csak egy kis ember.

Lehelete ködként ült ki az ablakra, a homlokát hozzá szorította. Sehun az ujjaival összefogta karcsú csípőjét és tudta, hogy a nyomai hónapokig ott maradnak majd. Mindez azért, hogy ő elfelejtse a fájdalmat, ami a szívében volt.

Luhan látta a város éjszakai fényeit, kavarogtak, közben a gyönyör hullámai lassan ismét elérték.

Sehun halkan nyögött és gyengéd csókokat hagyott a vállán.

Olyan közel…. Olyan közel…

A város fényei összeomlottak körülötte, ahogy elérte a csúcspontját. Az üveget már fehér csíkok éktelenítették.

Pillanatokkal később érezte, hogy Sehun folyadéka megtöltötte belülről, ami futott le végig a combján mikor elhúzódott.

Érezte akadozó leheletét a nyakán és egy édes csókot a vállán.

Sehun elvitte az ágyhoz és letette Luhant. Leült a lába közé, mindkét kezét a kisebb feje mellé tette, ahogy fölé hajolt.

- Luhan…

-Igen...

-Tudod, hogy nem fogunk aludni ma este.

Luhan ajkába harapott és felnézett.

- Tudom… - lehelte ki és magához húzta Sehunt.

De épp, úgy ahogy a zene leáll, ez a pillanat is el fog múlni. A tánc véget ér, és ő magára fog maradni, épp úgy ahogy Kai miatt maradt. Ez fájt neki, hogy Kai elfelejtette az ehhez hasonló édes pillanatokat.

Sehun megállt és lenézett Luhanra aki fájdalmas arcot vágott.

- Luhan el fogok veled felejtetni mindent… én gondoskodom róla, hogy sose hagyj el.

- Igen, felejtek… és veled maradok.

Ezek után, abban a pillanatban Luhan biztos volt benne, hogy a dal sosem fog megállni

I can take so much

Oly sokat elbírok

'Til I've had enough.

Míg be nem sokallok

Sehun feküdt az ágyban és bámult a semmibe. Gondolatai visszarepültek a tegnaphoz, akkor is a klubban volt a belvárosban. Az éjszakát egy karamell bőrű férfival töltötte. Soha nem kérte a nevét, és ő sem kérdezte Sehun nevét. Ez szükségtelen, mivel mindketten tudták, hogy soha nem találkoznak többet. Bár Sehun nem tudja ki volt az, de mély nyomot hagyott benne. Ő más volt. Csak izgalmat keresett. Sehun viszont emlékezett rá.

A gondolatai visszatértek a jelenbe. Hallotta az óra ketyegését. Majdnem négy óra. Figyelte egyenletes légzését Luhannak aki mélyen aludt, közvetlenül mellette.

Luhan a tejes bőrű angyal, akit felvett a klubban. Úgy tűnt elveszett, ült egyedül egy itallal a kezében. Sehun soha nem gondolta, hogy olyan könnyen visszakapja tőle a vonzalmát.

Ha megkérdeznék Sehunt, azt mondaná, hogy Luhan volt a megtestesült tökéletesség. Gyönyörű volt, szinte már éteri. A hangja édes volt és megnyerő, a szeme csillogott… megfogadta, hogy soha nem hagyja majd el őt.

Sehun nem gondolta, hogy valaki ennyire szép és ártatlan, mint Luhan és, hogy valaki egyedül hagyta. Emlékezett szavaira. Fájt, amit Luhan mondott neki mielőtt szeretkezett vele.

Megkérte őt, hogy segítsen neki felejteni. Sehun érzett valami furcsát, valami megmagyarázhatatlant a mellkasában. Miken ment át ez a gyönyörű teremtés, ami olyan szörnyű volt, hogy egy idegen karjaiban találja meg a vigaszt? Fájt neki a gondolat, hogy Luhan megsérült. Bár biztos volt benne. De mostantól Sehun fog vigyázni rá.

Luhan az angyal, akitől elveszti az eszét. Az angyal, akitől úgy érezte könnyű, mint a levegő.

Az illata, ahogy simult hozzá, Luhan édes lehelete simogatta az arcát. Kézfejével lágyan súrolta orcáját, végig puha ajkain, majd adott egy puszit az arcára… Luhan Luhan Luhan.

Sehun most úgy érzi minden más Luhan miatt. A gondolataiban csak ő van. Úgy érezte magát mintha súlytalan lenne. A teste súlytalan…

                                                                                                                                                

Na, szóval...EZ VOLT AZ a dal, amit addig hallgattam, míg meg nem született ez a történet a fejemben. 

Félve osztom meg veletek, hiszen még sosem publikáltam egy Os-omat se. Mindig úgy voltam vele, hogy inkább írok csak több részes hosszú fanfiction-t, mint egy-egy részes történetet. Most valahogy mégis megpróbálkoztam vele. 

Tudom, hogy nem sokan kedvelik a HunHan párost, de úgy gondoltam azokkal írok elsőnként szívből ilyet, akiket igazán szeretek.^^

Annak nagyon örülnék, hogy ha egy kis kritikát vagy véleményt hagynátok, ha már fáradtatok ennek az olvasásával! :)

Elnézést a hibák miatt.

- LuMin